Yasuhikotakia morleti - Csapatos díszcsík

Megoszlás: Ázsia; Thaiföld és Észak-India folyói, patakjai.

Típus: édesvízi, trópusi

Viselkedés: barátságos
Táplálkozás: mindenevő

Tartózkodás: középső- és alsó szint

Testhossz: 10 cm  
Halnépesség: 150 literre 4-6 hal

Javasolt társai: Danio | Frenatus | Syncrossus | Vitorláshal | Yasuhikotakia |

Megjegyzés: Pikkelyei nagyon kicsik, bőrének felszíne fénytelen. hátvonala ívelt, hasfala egyenletesen lapos, a farktő igen magas. Hosszúsága: 8-10 cm-t érhet el.Szürkéssárga, zöldesen vagy kékesen csillogó alapon mindig ugyanúgy maradó hátszíj a gerincen, amely a farktőnél lefelé kanyarodik. Kétoldalt három vagy négy, igen változékony keresztsáv van, amelyek egészen el is tűnhetnek. A szem alatti tövis kéthegyű, felegyenesíthető, s záróízülete van. Kétoldalt 3— 3 bajuszszál látható. A pikkelyek nagyon visszafejlődtek. Az úszóhólyag csontos tokba van zárva. A Botia nembe csupa olyan halfaj tartozik, amelyek egyesével tartva könnyen marakodóvá válnak. Gondozásukban ne hagyjuk magunkat félrevezettetni attól, hogy mivel a csíkfélék gyakran iszapos vizek lakói, azért elmulmosodott (eliszaposodott) medencékben is tarthatók. Éppen ellenkezőleg: kedvelik a kristálytiszta, oxigénben gazdag, nem túlságosan meleg vizet és a tiszta kavicstalajt. A Botia fajok többé-kevésbé territoriális viselkedésűek; ami azonban nem zárja ki, hogy időnként ne éljenek — rendszerint nem túl nagy — rajokban. Sok faj határozottan hallható pattintó hangot ad, amely két versengő állat közül rendszerint az erősebbtől származik. Viszonylag kicsiny és békés faj, amely éppen ezért társas tartásra alkalmas. A csapatos díszcsík nappal a növényzet között pihen.