Devario malabaricus - Malabári dánió

Megoszlás: Ázsia; India délnyugati része és Srí-Lanka hegyi patakjai.

Típus: édesvízi, trópusi

Viselkedés: barátságos
Táplálkozás: mindenevő

Tartózkodás: felső szint, vízfelszín
Szaporodás: könnyű

Testhossz: 8 cm  
Halnépesség: 150 literre 6-8 hal

Berendezés: sötét aljzat, vasfák, gyökerek, ágak.

Javasolt társai: Pontyfélék | Pontylazacok |

Megjegyzés: Várható életkor: 5-8 év. Változatos színű, de általában szürkéskék színjátszó hal. Főként ívás idején, csillogó oldalán átsejlik finom pasztellkék fénye. Sötét közepű, arany karimájú szemétől két, vékony aranyló vonal fut hátra a faroknyél végéig. Úszói általában áttetsző zöldek, de lehetnek sárgás árnyalatúak is. Az ivari különbségek a hím élénkebb színeiben és a nőstény mélyebb testalakjában nyilvánulnak meg.

A malabári dánió mind kinézetre, mind tartásra, mind tenyésztésre igen hasonlatos az óriás dánióhoz. Megkülönböztetésük is igencsak nagy kihívás, sőt mondhatjuk, a kereskedelmi példányok esetén már lehetetlenség, hisz a két fajt gyakran egybeívatják - akár akaratlanul is. Vad egyedeknél a támpont az, hogy az óriás dánió elterjedési területe Észak-India, Nepál, Thaiföld vidékére esik, míg a malabári dánió Dél-India, Srí Lanka régiójában honos. Beazonosításukat nehezíti, sőt akár még keveredhetnek is rokon fajokkal, mint amilyen a Devario regina, D. devario, D. acrostomus, D. assamensis.

A Devario fajok nagyon elevenek, békés természetűek, társas tartásra alkalmasak. A méretüknek megfelelő bármilyen élő- és száraz-eleséget elfogadnak. Célszerű azért az élő és fagyasztott kiegészítés, hogy vitalitásukat és színeiket megőrizzék. Tartásuk hasonló a pontyfélék többségéhez. Mindenképpen rajban tartsuk, hiszen a dániófélék közé tartozik, legalább 6 egyedet. Társításuk problémamentes, teljesen alkalmasak egy átlagos társas medencébe is, de egy dél-ázsiai biotóp, vagy akár egy hűvösebb vizes ázsiai medence lakói is lehetnek. Arra ügyeljünk, hogy olyan fajok ne kerüljenek mellé, melyek veszélyesek rá (pl. nagytestű agresszív sügérek), vagy amiket elfogyaszthat (törperazbórák például). A nyugodt, lassú halakat, mint amilyen a vitorláshal is, zavarhatja.Mindenképpen tágas, nyílt vízterületre van szükséges, hogy jól érezze magát, és ehhez egy tágas kiúszótérnek kell társulnia. Háttérnövényzetnek ültethetünk pár tő valliznériát, előtérbe pedig kisebb Cryptocoryne-kat helyezhetünk, de mindig legyen sok helye az úszásra. Lekerekített kövekkel, fűzágakkal dekorálhatunk. A tiszta vizet kedveli, nem tolerálja túl jól, ha megemelkedik a károsanyag-tartalom. E célból rendszeresen (kéthetente) cseréljük le vizének úgy egyharmadát, valamint célszerű külső szűrőt alkalmazni. A víz legyen oxigéndús és a szűrő teljesítményét fokozhatjuk is, hisz a gyors folyású vizeket kedveli, szívesen lubickol az áramlatokban.

Tenyésztéskor nagyobb medencére és frissvíz-utántöltésre van szükség. Az ívást többnyire a nőstény kezdeményezi, s heves kergetőzés után a reggeli órákban szokott lefolyni. A nászjátékok néha igen kecsesek és tetszetősek, főleg egymás körül keresztbe forognak, és az úszóikkal legyezgetnek. Az ikra kifecskendezése néha úgy következik be, hogy a hím egy kis ideig átöleli a nőstényt. A párok a rajban találnak egymásra. A dániók nagyon termékenyek, a tenyésztőnek azonban védenie kell az ikrákat a szülőktől, mert erősen ikrarablók.