Pelmatochromis thomasi - Tamás-sügér

Megoszlás: Afrika, esőerdő patakok; Kongó, Sierra Leone és Libéria

Típus: édesvízi, trópusi

Viselkedés: barátságos
Táplálkozás: mindenevő

Tartózkodás: középső szint
Szaporodás: könnyű

Testhossz: 6-7 cm  
Halnépesség: 80 literre 1 pár

Berendezés: homokos aljzat, kövek, erős szűrés, oxigéndús víz.

Megjegyzés: Testének felépítése, a többi sügérrel szemben, magas, ezért hosszú időn keresztül vita volt családi hovatartozása körül. Teste szürkéskék, inkább zöldes hát- és sárgás hasrésszel. Több elmosódott halvány keresztcsík mellett, zöldes csillogású foltok, pikkelysorok vonulnak végig rajta. Ezek az úszókra is áthúzódnak. Hátúszójának sugárvégeit vörös pontok díszítik. A kifejlett hímek rendszerint erősebbek, valamivel nagyobbak nőstényeiknél. Társas akváriumban tartva is szívesen ikráznak, ha védettebb hely kínálkozik számukra. Ívóhelyül lapos köveket vagy cserepek belsejét választják ki. A hím ívás előtt gondosan megtisztítja az ívóhelyet. Ide rakják le 200-300, de néha még több szürkéssárga ikrájukat. Ezek gondozását mindkét szülő végzi. Felváltva tartják távol az akvárium többi lakóját. A kis halak 2-3 nap után kelnek ki. A szülők az előre elkészített kis gödörbe, a növények tövéhez hordják el őket. Ezt a költöztetést, ha zavarják őket, többször is megismétlik. A kis halak 2-3 nap múlva elúsznak, és ezt a nagy létszámú csapatot a szülők már nem képesek megvédeni: áldozatúl esnek a többi hal étvágyának. Az ikrákat ezért kelés előtt azonos vizű keltető-nevelő medencébe kell átrakni és a vitorláshalakkal kapcsolatban már leírt módon kezelni. Etetésük, az elúszás után, apró élő eleséggel kezdődik. Gyorsan fejlődnek, a második, harmadik héten már apróra vágott, szűrt Tubifexszel etethetők.